Nem fogok ömlengeni,sem pedig a terhességemről sokat beszélni,mert ez nem arról szól. Csak arról lesz szó röviden,amit a lombikhoz kapcsolva fontosnak érzek megemlíteni,hogy kerek legyen a történet.
Babussal a 27. hetet tapossuk. Már teljesen belendült a gépezet. Babaruha vásárlás, előkészítő hegyekre járás (ez nagyon hasznos!!!a kórházak szokták tartani) Kismama jóga (ez is nagyon kell!!). ÉS a névválasztási mizéria.
Csak azért írom mindenzt, mert a kőszívű, mindenre felkészült leeandő anyuka egyetlen parája maradt: a nehogy koraszülőtt legyen,most már bírjuk ki legalább a 35. hétig-re változott. Kb a normális mamaparára. De ez már nem szinthez köthető. Neeeem,nem szárnyaltam túl az eget, hanem ez már más. Ez már amolyan normális,átlagos terhességi paraszint. Állítólag.
És pontosan tudom,hogyan kezdődött…. Férjecském egyik este telefonját nézegetve megszólalt: (tudni kell,hogy beállította a szülés várható dátumát és az visszaszámol neki,hogy hány nap van addig. Aranyos is meg durva is) Szóval azt mondta nekem: Tudod,hogy már csak 100 nap van a szülésig?
Ettől a mondattól majdnem felpattantam az éjszaka közepén és mentem vásárolni meg ágyat szerelni. Olyan szintű stressz jött rám, amit azelőtt nem hittem volna. Én, aki elhatároztam,hogy a 7. hónap előtt SEMMIT, még egy babaruhát sem veszek a kezembe sem, 100nappal a várható szülés dátuma előtt pánikba estem. Azért 100-ig mindenki el tud számolni. Az nagyon kicsi szám. Egy hét 7 napból áll,egy hónap kb 30-ból…. Atyaéééég. Csak pár hét….
Szóval így kezdődött. Másnap összeraktuk a kiságyat, 2 héttel később megvettük a babakocsit, a kórházi felszerelést és megindítottam a családot,hogy hozzanak ide mindent,ami csak van.
Ismétléem, 27. hét…. És kb minden megvan, csak mosni,pakolni, takarítani kell. De megnyugodtam. Úgy 90%-ban. Szóval visszatértem az eredeti parához… A 35. héthez még kell 7 hét legalább. Ugyanis a drága Dottóre bácsink kórházában 35. héttől lehet szülni biztonsággal. És hát persze senki sem szeretne aggódni egy koraszülőtt miatt.
De tudod,mit? Ezek a parák messze nem nyomasztanak annyira, mint az elején…. Ezeket már oly könnyedén veszed, mintha profi műkorcsolyázó lennél a jégen. Az előképzés vagy inkább kiképzés keményebb volt, mint maga a tábor Mondhatni,ha átjutottál a selejtezőn, ez már ízirájderöcsém! A lombik előnye,hogy lassan nincs olyan,hogy para. Mert minden könnyebb,mint az ott akkor. 😀
Azért ehhez hozzájárult, hogy kisbabám mozog, reagál, cukiskodik és ismereni kezdem a szokásait. Megnyugtató érezni a rezdüléseit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: