Avagy élet a negatív tesztek sora után, párkapcsolatilag – zuhanás a mélybe.
Előre szólok, hosssssssszú lesz….
Ámbátor az én történetem egyszer csak jó véget ért, azért ezt megelőzte néhány sötét év.
Sokféle ember és sokféle kapcsolat létezik. Vannak erősek és gyengék. Meg sokféle más.
A csilivili minden oké szeretjük egymástról tálan nincs is mit mondani. Így jó, ahogy van.Ha van.
De mi van akkor, ha a kudarcok felemésztenek? És ezzel együtt a párkapcsolatodat is? Másnál is vannal hullámvölgyek vajon?
VANNAK! Csak a dögök eljátszák, hogy nincsenek. Tisztelet a kivételnek… És előre bocs!
Hovatovább nálunk sem volt gyerekből a kerítés…
Az én esetemben 2 méhenkívüli terhesség miatt kellett a lombik. Itt nincs olyan, hogy majd megnyugszol, elengedsz és összejön. Bár meglepetésemre sokan ezt másként hiszik mert anatómiából/bioszból biztosan megbuktak! 😀
Szóval anyám-áldom érte-mindig úgy nevelt, hogy ha elestem álljak fel, rázzam le magam és menjek tovább.
Ennek van hátulütője is mert nem fogadok el egyszerűen segítséget. Ugyanis én majd egyedül megoldom. Ez előny is. Meg hátrány. Mindegy.
Életem párja már nem ilyen. De mellesleg lehet, hogy egyik férfi sem olyan?! Hmmm….
Az első sikertelenség után még bátorítottuk egymást emlékeim szerint. Majd a kövi után… Ez csak főpróba volt. Aztán jött a 2.,3., 4.próbálkozás. Ott és akkor nem egészen úgy látod, de utólag mondom, mintha egyenesen fúrnál lefelé a föld középpontja felé. Meredeken. Így zuhant a párkapcsolatunk a pokolba.
Én egyre zárkózottabb lettem, magamban oldottam meg a dolgokat. Azért mert férjuram egyre nehezebben dolgozta fel a sikertelenséget. Veszekedett, ordított, máson meg rajtam töltötte ki tehetetlen dühét, haragját. Olykor gyűlöletét.
Mit tehetsz ilyenkor?
Naja, ami logikus akkor ott. Azt mondod,váljatok el. Elengeded, mert neki simán lehet mással könnyebben gyereke. Veled meg benne van a pakliban, hogy sosem. Valami megmagyarázhatatlan okból, sosem élt a lehetőséggel. (jó, nem vagyok hülye, elvileg szeret, de ott akkor két tányértörés közepette erről nem győztél volna meg) persze ez azért nem egy helyes dolog, de fentartom az elméletet, hogy van, akinek ez a megoldás.
Belefásulsz. Na. Ez a lényeg. Mindenbe. A következő lombiknak kedvetlenül, egyhangúan állsz neki. Talán nem is akarod. És akkor jön az önmarcangolás: lehet, azért nem sikerül, mert nem vagyok elég lelkes? Nem várom őt szeretettel?
Hát baszki! Nem erről van szó, csak nem pihentél rá erre!
Hajlamosak vagyunk menni, menni gépiesen az úton. Csak észre se vesszük, h valahol elhagytunk valami fontosat, ami Lepsénynél még megvolt. 🙂
Érdekel mi az, ugye? Hmm.. A monyód. Ez olyan Austin Powerses. Gyűjtőfogalom. Sokminden. Kinek mi. De egy a lényeg: NINCS meg. Kész, kifújt. Összedőlt. Elesett, legyőzött, akármi.
Na ilyenkor kell pihenni, kihagyni. Egy jó évet! És mással foglalkozni. Csakhogy amikor benne vagy, ezt nem veszed észre. Ördögi kör ez. Mert itt nem pszihomókus kell, meg analizátor, hogy mit rontottak el gyerekkorodban, amiért nem sikerül ma. Hanem vissza kell találnod magadhoz, a hitedhez, az egészségedhez, a szerelmedhez. Igen, hozzá is.
Kutya legyen a talpán az, akinél nem keletkezik eltávolodás emiatt. Persze aztán reméljük, visszataláltok egymáshoz megerősödve.
Csak akinek sok negatív és mély élménye van, ott nehéz.
Egyáltalán nem sajnáltatásból meg rémisztgetésből, csak hogy értsd meg, ha ezt nem tudod megérteni, amit fent írtam…
Az 5.lombik után összevesztem mindennel, ami szent. Emberrel, Istennel, Világgal, magammal… A lényeg, hogy ikreket vesztettünk el majdnem félidősen.
Döbbenet.
Na ezután majdnem elváltunk szerintem.
Próbára teszi a párkapcsolatot az ilyesmi. Jönnek a ki a hibás kérdések. Meg az okolások… Meg mikor a pasi próbálja elhitetni a nővel,hogy semmit sem ér így…. Sajnos ezek feleslegesek. Ugyanis rajtunk kívül álló dolgok rendezik ezt. A baj az,hogy ott és akkor ezt nem gondolod át rendesen. Mindketten a béka mélységes mély feneke alatt vagytok és nem hogy magatokat,de egymást sem tudjátok összetákolni.
Gyászidő kell. Hogy mennyi ?! Embere válogatja.
Az is baj, hogy azt látom, egy idő után a párok csak rutinból mennek és szinte megszokásból lelkesednek, holott belül mindenki tiszta teli kétség és aggodalom. Mert fél attól, amin már egyszer átment és azt hiszi,az a pokol.
KÍVÁNOM MINDEN KEDVES DRÁGA LOMBIKOSNAK azt a bizonyos para-poklot, ami egy gyermekvárással jár együtt! (lsd előző bejegyzések a babavárás kapcsán, paraszintek)
De ezt a párkapcsolatit nem.
Találkoztam olyan férfiakkal is,akiket ez az egész nem érdekelt. Majd a nő szól,ha kell valami, de felőle bármi lehet. Siker vagy nem siker, neki mindegy. Rohadt kemény lehet a nőnek. Mert valóban egyedül marad ezzel.
Érdekes, olyan csajjal nem dumáltam, ahol a pasi erőltette a lombikot 😀
És akkor van még egy kérdés, ami tetszik,nem tetszik tépázza az amúgyis tépázott kapcsolatot… a PÉNZ.
Mer’hogy azt hitted támogat ez a felsőbb erő?! Bocs. Nem. Kicsit. Az állami lombikok kevesebbe jönnek ki, mint a magán. De aki akar is valamit elérni, az sajnos magánba kényszerül. Tisztelet a kivételnek.
És ugye itt repkednek a milliók. Igen,azok. Nem szaros százezrek, amiért gürizel minden nap. Hanem a milliók. Van ,aki kölcsönből, van ,aki éhezésből és van, akinek csak úgy vanból de kifizeti. És valjuk be, ha nincs pénz semmire csak mindent a lombiknak rendeltek alá, akkor ez aláássa az amúgy is gyengülő összetartást.
Eről miért nem beszél senki?!?!?! Hiszen ez is fontos aspektus.
És az is,ki fizeti. Hogyan vagytok a kasszával? Közös? Vagy csak egyikőtök? Ezek mind azok a bizonyos fejedheztudomvágni dolgok egy veszekedés kapcsán.
Aztán ott van még a családi, baráti, munkahelyi nyomás.
A kedves pasi haverok, akik azzal tömik a párod fejét, hogy a helyében már dobták volna a csajt, aki nem tud szülni. Igen, drágáim, ez a valóság. Sajnos.
És akkor most vártok egy megoldást. Megmondom,mi az: sikeres lombik. Persze, ennél nagyobb faszságot nem írhattam volna. Pedig amúgy valójában akkor fog helyrebillenni az egyensúly. Csakhogy idáig el kell jutni valahogy. ÉS valljuk be, ez egy ördögi kör,mert pont emiatt indult ki minden és mivel nem sikerül, emiatt egyre mélyebbre kerültetek ,ahonnan kiútnak fénye alig látszik.
Őszintén? Nem tudom. Jöhetnék itt olyan közhelyekkel, hogy összetartás, beszéljétek meg, menjetek el terápiára,stb… De szerintem ez valóban kapcsolat és emberfüggő.
Nálunk egy elég fura helyzet szedett ráncba minket. A féltékenység.
És azt gondolom, hogy ha a kapcsolat rendbe jött és megért mindkét fél erre a nagy feladatra,akkor megtörténik a csoda. Talán itt a gyökere mindennek. Ha megtanulunk együtt közösen legyőzni akadályokat, öszefogva, szeretetben és békében.
Vannak emberek, akiknek valamiért a sors/élet/Isten ezt a rögös utat szabta ki.
Megoldás hiján tudod,mit mondok?
#SOHANEADDFEL #NEVERGIVEUP
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: